Az úgy történt, hogy páran összeültünk a tél elmúltával Kispityénél Kecskeméten. "Rendezzünk fesztivált!" - jött a felkiáltás. Aztán ahogy telt, múlt az idő, tábor lett belőle. Ökotábor. Önszerveződő ökotábor, ahol teljesen kinyílt a Tér és az Idő. Ahol a káosz és a rend egymásra talált és csodálatos harmóniába rendeződött. Megszűnt a külvilág és egy önfeledt, pozitív áramlásba kapcsolódtunk bele Nagyszékely meghökkentő természeti környezetében.

A szervezés teljesen nyílvánosan zajlott, amibe bárki bekapcsolódhatott . A tábor nem is valósulhatott volna meg azok nélkül a lelkes társaink nélkül, akik mindig éppen a legjobb pillanatban ütötték fel a fejüket és folytak bele az előkészületekbe vagy jelentkeztek önkéntesnek a helyszín kialakításához. 

Négy hónapja ezt írtam a fórumon: 

"Nekem a kiindulási pont erre a fesztiválra az, hogy rengeteg életre való és hasznos kezdeményezés van ebben az országban, amit nem permakultúrának hívnak, de ugyanazokat a kérdéseket feszegetik, vagy ugyan azokra a társadalmi és ökológiai problémákra keresnek megoldásokat, mint a permakultúra. Pl. Átalakuló Városok, Öko körök, zöld pénzek, vásárlói közösségek, ökofalvak, Zöld Fiatalok, Pandora Egyesület, közösségi kertek, Kreatív Homokozó, nyers konyha őrültek, természetesen táplálkozók és még hosszú a sor. Szuper lenne ilyen a kezdeményezéseknek a résztvevőivel, szervezőivel találkozni, bulizni, tanulni egymástól. Hiszen együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint a saját kis cimkéink mögé bújva. Én nagyon szeretnék olyan előadásokon és workshopokon résztvenni, amik egy fenntartható vagy reziliens kultúra gazdasági, társadalmi és sprituális és ökológiai oldalával foglalkoznak. A permakultúra virága szerintem gyönyörűen szemlélteti, hogy melyek azok a tárgykörök, amikre érdemes fókuszálnunk. Az open space formátum pedig lehetővé teszi, hogy a kiscsoportos beszélgetéstől, a vezetett sétán át, a workshopon keresztűl az előadásig bármi megvalósuljon és mindenki azon vegyen részt, amin szeretne."

Amióta először megtapasztaltam a Nyílt Tér módszert, amit angliusul Open Space Technology-nak mondanak, dübörgött bennem a vágy, hogy ezt egyszer hazai pályán is kipróbálhassuk. Azt sejtettem, hogy rosszul nem sülhet el. De a legrózsásabb álmaimban sem gondoltam, hogy ekkora lelkesedés fogja övezni és ekkora sokféleséget és csodát fogunk megtapasztalni. A 27 különböző műhelyfoglalkozással, az előadásokkal és a spontán kialakult műhelyekkel együtt legalább 33 különböző programon vehettünk részt a hosszúhétvége során. A naturkozmetikumok készítésétől a magfogásig, a fák szaporításától a fenntartható faluig, a nők szerepétől a bicikliszerelésig, a gyermekneveléstől a chip-szemzésig, az alternatív pénzektől a projekttervezésig, és a tánctól az erdőkertig megannyi témában tágíthattuk az elméleti vagy gyakorlati ismereteinket. A permakultúra és a fenntartható életmód minden aspektusába megmerítkeztünk. Szívmelengető belegondolni abba, hogy ilyen fantasztikus emberek vannak ebben az országban. Ezt a csepp kis 60 fős "tömeget" látva csodálatos remény tölti el a szívemet, mert őszintén hiszem, hogy arra amit itt közösen megteremtettünk valójában mindenki képes. Csak hely, idő és hajlandóság kell hozzá. Mindenki jó valamiben és mindenki tud valami olyat, amire másnak szüksége lehet. Számomra mostmár nem csak a Permafórum bizonyítja ezt, de ez a tábor is. 

Engedjétek meg, hogy a billentyűzet további koptatása helyett pár kép kíséretében bemásoljak ide néhány visszajelzést, amik az elmúlt napokban érkeztek: 

"Jó volt a hely, hogy voltak ott helyi kitelepülők a saját tapasztalataikkal, hogy mindezt látni lehetett élőben is, jó volt a társaság, a programok, jó volt hogy volt nagy tér, hogy nomád volt, hogy volt sok kötetlen folyásra és spontán beszélgetésre idő. Lenyűgözött a hatékonysága a program beosztásnak, hogy másfél óra alatt ennyi ember feltöltötte az órarendet és még az előadókat is láttuk, sokkal könnyebb volt így választani, mintha egy táblázatot kaptunk volna meg előre. Engem lenyűgözött az egész tábor organikussága, hatékonysága és szépsége." - Kinga

"Én végtelenül hálás vagyok a szervezésért, a lehetőségért !! :)

Nagyon sok ismeretet, tapasztalatot kaptam és jó volt személyesen is találkozni virtuális ismerőseimmel.

Segített mindez, hogy jobban lássam (reálisabban) a saját lehetőségeimet. Először elbizonytalanodtam azzal kapcsolatban, hogy valóban azt akarom, amit akarok? Tényleg képes lennék így élni? És mindezt végiggondolva most már körvonalazódik az, amit itt és most meg tudok tenni és közelebb visz az általam vágyott valósághoz.

Én ugyan nem tartottam előadást, de remélem én is hozzá tudtam tenni valamit azokhoz.

Még egyszer köszönet mindenkinek!!" - Ági

"Kedves Szervezők! Hatalmas köszönet a munkátokért, hogy ilyen remek tábort raktatok össze nekünk. Különösen bravúrosnak éreztem a nyílt színen összerakott workshop-beosztást - már évek óta hittem benne titokban, hogy lehet ilyet csinálni, csak épp nem találkoztam eddig olyan nagyobb társasággal, akik képesek voltak türelemmel egymásra figyelni egy ilyen macerás dolog közepette is. Nagyon finom volt minden, amit csak kaptunk, akár nyersen, akár főve. Rengeteget tanultam, csak győzzem kipróbálni! Nagy élmény volt találkozni neves szakértőkkel, mint Baji Bélával, akinek csak az írásait bújtam eddig, meg Gyulai Ivánnal is. És örültem minden új arcnak, akit megismerhettem. Kevés volt ez a három nap mindenkivel beszélgetni, akivel még jólesett volna, de örülök neki, hogy már látszik a folytatás..." - Gábor

"Nagyon jól éreztük magunkat. A felnőttek, a gyerekek és a kutya egyaránt :-). Nagyon jó érzés volt ebben a közösségben lenni. Rengeteg pozitív energia sugárzott ki mindenkiből. Hagyhattuk a gyerekeket és a kutyát elkóborolni, mert tudtuk, hogy nem eshet bántódásuk. Nekem a szívem szakadt meg minden elszalasztott téma miatt.

Köszönjük szépen az élményt!" - Sophie, Noé, Bercel, Zoli és Patapouf a kutya

"Sziasztok, immáron otthonról, miközben ti még a reggelit eszitek.  Ezúton is nagyon köszönöm a szervezőknek és a házigazdáknak, hogy lehetővé tették ezt a tábort. A többieknek meg azt, hogy eljöttek. Nagyon jól éreztem magam és úgy jöttem haza, hogy megint sokat tanultam, jókat beszélgettem. Jó volt közösen filózni az életünk dolgain. Köszi mindenkinek!" - Zsanett

És ha még mindig tudsz koncentrálni, akkor ajánlom figyelmedbe Ildikó művészi magaslatokba emelkedő írását, amiben nem csak a táborról, de a hazatérésről is megosztja az élményeit.

Engedjétek meg, hogy még egyszer köszönetet mondjak a házigazdáinknak, Etelkának, Krisztának és Gézának és mindenkinek aki ott volt, bekapcsolódott, résztvett és lehetővé tette ezt a feledhetetlen élményt. Köszönöm a nyitottságot, a bennsőséges, őszinte beszélgetéseket, a lelkesedést, az odaadást és ezt a szívmelengető közösségi hangulatot. Rengeteget tanultam és nem csak számos kérdésem került megválaszolásra, de legalább ugyan annyi újat is kaptam, amin most törhetem a fejem.

Hazajönni is csodálatos volt, persze. Szotyi kutya szaladt elénk, a kiscicák kezdenek egyre bátrabbak lenni és a tyúkok meg a kiscsibék is mind hiánytalanul megvoltak. A Colorado-i nyugdíjas wwoof-osaink túlélték az alföldi kihívást és nem csak gyönyörüen vigyáztak a tanyára, de még a tusolónkat is privát-izálták,  főztek vilmoskörte lekvárt, sőt a szomszédainknak is segítettek takarmányt darálni :)

Remélem hamarosan újra találkozunk,

Vitka