Bizony itt a tavasz megállíthatatlanul és nem mondhatnám, hogy különösebben lassú, nyugis telünk lett volna. Bár ősszel behúzódtunk a városba, mégis az időnk egy jó részét a tanyán töltöttük. De csépeltük a fórumot is ezerrel, vagy barkácsoltunk, kézimunkáztunk, olvastunk és terveztünk.  Jó telünk volt. Blogolni sajnos kevesebbet tudtam, mint amennyit szerettem volna. Ezt a bejegyzést is egy hete elkezdtem már, de csak addig jutottam, hogy a fenti pár sort begépeltem és kiválogattam pár képet. Befejezni már nem tudtam.  Majd most...

A múlt héten azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy "Vége a télnek". Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen hihetetlen sarki körülmények közé fogunk keveredni a Balaton Felvidéken március idusán. De erről majd legközelebb. Most jöjjön az elmúlt másfél hónap egy-egy pillanata képekben:

Februárban, hóban sem áll meg az élet.

Készülünk a nyárra: ez a hejre kis legény ilyen hejre kis aszalót konstruált. Remélem, hogy idén nem fagynak el a gyümölcsfák :)

A nyári konyha tervezésére és modellezésére is szántunk időt. Úgy döntöttünk, hogy a konyha három kút sülypontjába fog kerülni a kunyhó déli falához, egy szép, fákkal körbevett, árnyas helyre. Azért is esett a válsztásunk erre a helyre, mert a kunyhó falát délről veri az eső, viszont a tető ezt meg fogja akadályozni.

A nyár egyik nagy projektje rakétakályha építés lesz. Gergő már bele is fogott a kísérletekbe.

Szerencsére jutott egy ici-pici időm varrogatásra is. A hulladék minimalizálás jegyében ilyen színes szatyrokat szoktam varrogatni eldobott, feleslegessé vált anyagdarabokból.

Gondatlanságból elkövetett vetőmagtékozlás helyszínén vizsgálódik Vöre. Az egerek felfalták a madaraknak szánt napraforgó mellett az összes tavaly fogott mustármagunkat is.

Szerencsére sok-sok barátunknak köszönhetően nem maradtunk vetőmag nélkül, sőt idén talán a magfogás és tárolás is jobban fog sikerülni. A Szegedi Magbörze csodálatos volt. Köszönjük a SZÖSZ-nek és a Vackörtének a fantasztikus szervezést, a csodálatos napot és azt a sok-sok pozitív ármalatot, amit képviselnek. Külön öröm volt számomra a találkozás Piroskával, akitől oly sokszor kapunk itt a blogon kedves bátorítást és meleg szavakat a (perma)kalandjainkhoz :)

A korán elvethető magok már a talajba kerültek. Vetettünk sóskát, sok féle salátát, rukkolát, labodát, retket, mákot. Ágas-bogas gallyakat fektetünk azokra a "sorokra", ahová veteményeztünk a csirkék pusztítását megelőzendő.

Ezt az ágyást a csirkék készítették elő. Pont akkor dúrták el teljesen a komposzt halmot, amikor már megérett arra, hogy szétterítsük az ágyáson. Más dolgunk már nem is volt: csak szórni a magot.

Ezek a kísérleti ágyások a 2-es zónában vannak. Ez egy szép, szélvédett hely, közel egy ásott kúthoz, ahol különféle talajtakarási és ültetési lehetőségekkel kísérletezünk. Ez igazán termékeny csak évek múlva lesz.

Köszönöm a figyelemet. Tavaszra fel!

:)